Egy egyetemen körlevelet küldtek körbe, melyben felhívták az egyetemi közösség figyelmét egy közelgő szoftverellenőrzésre. A körlevélhez csatoltak egy Excel táblázatot, amelyben a dolgozók nevéhez rendelve feltüntették az általuk használt összes, nem az egyetem által installált szoftvert. A levél a beadványozó értelmezése szerint azt sugallta, hogy a felsorolt programok „kétes eredetűek”, célja pedig az volt, hogy mindenki távolítsa el számítógépéről az illegálisan telepített programokat. A programlistán olyanok is szerepeltek, melyek a felhasználó vallásos vagy más világnézeti meggyőződésére („Katolikus naptár”, „Islamic screensaver”), illetőleg szexuális szokásaira („LiveSexCam”) engednek következtetni. Előfordult továbbá az is, hogy egyes dolgozók nevéhez olyan programokat rendeltek hozzá, melyeket nem ő, hanem a gépet előzőleg használó munkavállaló installált. A nyilvánosságra hozott listán nem szerepelt az egyetem felső vezetősége, illetve a számítástechnikai osztály dolgozója számítógépére telepített programok listája. A tájékoztató szerint azért, mert ezeken a számítógépeken nincsenek „kétes eredetű programok”.
Ez azért nagyon sok kérdést felvet, de biztos vicces lehetett, amikor kávészünetben a docens úr azzal védekezik, hogy biztos a demonstrátorok tették fel a LivesSexCam programot. (részlet az Adatvédelmi Biztos 2006-os beszámolójából)

(Source: abiweb.obh.hu)

Este azt álmodtam, hogy a chilei bányász szerencsétlenség Magyarországon történt. A föld alatt rekedt bányászoknak azért kellett várni, mert a mentőakcióról megállapították, hogy közbeszerzés köteles és az egyik vesztes pályázó megtámadta az eljárást.

Kolléganőm szerint valami az agyamra ment.

Egyik haverom készül be éppen a vegyes szakvizsgától. 

“Kitört az ősz, kitört a szakvizsgaszezon (és kitört a megfázás, legalábbis reggel óta bekerült a repertoárba a “lője már le valaki, hogy ne szenvedjen”-stílusú krákogó köhögés.) Mától van úgy három hetem felkészülni az úgynevezett “vegyes” szakvizsgára, ami amúgy nettó kibaszás. Minden második tétel agyér- és röhögőgörcs.

A jogi szakvizsga valami ősi beavatási rítus szimbolikus maradványa lehet. Értelme vagy szakmai jelentősége önmagában ugyanis nincs több annál, mintha egy afrikai törzs tagjaként kecskevérbe forgatnának vagy fadarabot szúrnának át az orromon.

Az anyag átláthatatlan, megtanulhatatlan és legfőképp értelmetlen, mert olyan generális tudást feltételez, aminek a megléte akkortájt lehetett reális elvárás, amikor úgy évi 2-3 törvény született és létezett az NDK és nagy szám volt a VOR farmer.

Persze mindenki lenyeli ezt a békát, hiszen előbb-utóbb valahogy csak átcsúszik, aztán ott a fényes jövő, csinálhat magának papíron egy kényszerválszép virtuális ügyvédi irodát, hogy a munkáltatója ki tudja gazdálkodni a magasabb fizetést, ami azért jár, mert kecsekvérletette a vizsgákat.

Ezt most inkább nem folytatom.”

Az OÉSZ a húsfüstölő és az árnyékszék között nem állapít meg védőtávolságot [2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet 68. § (6) bek.].

Legális szarban füstölni?

-Napi ítélet részlet (KGD 1996.42).
(via bojtarok)

tovább is folytatódik a “dokmatikai levezetés” egy kapcsolódó ítéletben:

A szaghatás (bűzkibocsátás) nem minősül légszennyező anyagnak, mivel arra jogszabály határértéket nem állapít meg. Erre tekintettel szaghatásra (bűzkibocsátásra) kibocsátási határértéket megállapítani, vagy egyéb hatósági intézkedést tenni nem lehet [5/1986. (VIII. 10.) EüM rendelet].

Az OÉSZ a húsfüstölő és az árnyékszék között nem állapít meg védőtávolságot [2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelet 68. § (6) bek.].
-Napi ítélet részlet (KGD 1996.42).
kellően felhatalmazott ügyvédek, megbízóik nevében eljárva szintén megadhatják a szóban forgó információkat
Napi fordítás (gondolom a duly-t akarták valahogy). Ennek alapján vajon milyen lehet a kissé vagy kevésbé felhatalmazott ügyvéd?

Itt a vissza nem térő alkalom, hogy valaki celebek közelében töltse a gyakorlati idejét.

bedemarton:

(via kosullo)

Sándor Ferenc Fika Fia döntésre vár

Egy haverom küldte ma az alábbi történetet:

“Sziasztok!

most voltam tárgyaláson, ezt el kell mesélnem, mert lehet más is a környezetetekben, aki érintett bankkártya lopás által:

Édesanyámnak 2 “barna svéd” tavaly ellopta a tárcáját és két bankkártyáról leloptak 145 és 100 eFt-ot. Van egy pénzforgalmi jogszabály, ami kimondja, hogy 45 e forint felett a bank térít (tehát 45 e Ft az önrész), ha kártya lopás történt, kivéve, ha igazolásra kerül (a bank részéről), hogy a kártyatulajdonos szándékosan vagy súlyosan gondatlanul járt el. Mindkét szimpatikus bank, mind az otp, mind pedig az erste csípőből elutasította a lelopott pénz megtérítését és arra hivatkoztak, hogy a pénzlevétel PIN kóddal történt, ezért édesanyám nyilvánvalóan súlyosan gondatlanul járt el. Nem értettünk egyet, ezért válaszul mindkét bank fmh-t kapott.

Most voltam az OTP-s tárgyaláson és OTP-éknek nagyon csúnya bukta volt: bíróság kimondta, hogy a PIN kód tolvajok általi használata (amit a bank igazolni tudott) önmagában nem igazolja a kártyabirtokos szándékos vagy súlyos gondatlan magatartását. A keresetnek pedig helyt adtak. A bankoknak pedig megéri pereskedni, mert sokan már az elején abbahagyják a játékot, mikor elutasítják az igény megtérítését: pedig menni kell és adni kell az arcukba.

Üdv,
Bicski”

Azért az valahol az EU csődje, hogy 2010-ben a tagállamok nagy részében közjegyzői okiratot csak egy nemzetközi egyezménnyel létrehozott apostille felülhitelesítésel fogadnak el, sőt mivel Dánia nem tagja ennek, ezért ott külön diplomáciai felülhitelesítés is kell.

Ma tudtam meg, hogy a 70-es, 80-as években sikerült összehozni a szomszédos államokkal olyan jelenleg is hatályos kétoldalú egyezményeket, amely alapján azok egymás közjegyzői okiratát hitelesnek fogadják el. Vagyis ennek megfelelően pl.: Szerbiában és Ukrajnában a magyar közjegyzői okirat fordítását simán elfogadják hitelesnek, míg Németországban nem.